2016. március 17., csütörtök

4. Fejezet - Elveszett válaszok


Clarity szemszöge:

Vasárnap este 10 óra volt. Olyan egyedül éreztem magam. Gondolataimban minden járt. Szüleim, Mark, Danny és Raven. Ő is, akit néhány napja ismertem csak, mégis valami megfogott benne. Valami miatt érdekesnek találtam és szerettem volna jobban megismerni, pedig az elején csak egy nagyképű srácnak tartottam, aki bűzlik az egoizmustól.
A konyhában lévő pultnál ültem a gondolataimmal, amikor meghallottam, hogy csengetnek. - Ki lehet az ilyenkor? - tűnődtem orrom alatt piszmogva. Odavánszorogtam és kinyitottam az ajtót.
- Hát te? - kérdeztem meglepődve.
- Ide keveredtem. - mondta. Miért jöhetett ilyenkor ide? Hisz elég késő van már ahhoz, hogy csak valakit meglátogassunk, mert olyanunk van.
- Gyere beljebb. - invitáltam be karommal. - Ugye tudod, hogy bűzlesz?
- Sajnálom. Én csak, ittam. - válaszolta és nézett a kezében lévő üvegre, amiben alig volt már folyadék.
- Raven, tisztában vagy egyáltalán vele, hogy hulla részeg vagy, illetve, hogy este tíz óra van? - kérdeztem, bár tudtam, hogy ha bevágott egy üveg tequilát, akkor elképzelhető, hogy nem igazán tudja ilyenkor, hogy mi illik és mi nem.
- Clarity, itt aludhatok? - kérdezte. Még is mit gondolt? Nekem barátom van, miért akarna itt aludni. Nem értettem ezt a megnyilvánulását.
- Tessék?! Raven, nekem barátom van.
- Én nem úgy gondoltam, csak, mint egy közeli barát. - mentegetőzött.
- Hisz, nem is ismerjük igazán egymást. Tulajdonképpen miét vagy itt? - kérdeztem és feltételeztem, hogy biztos nem rossz szándékból.
- Ezt hová dobhatnám ki? - kérdezte és emelgette a kezében lévő üres üveget.
- Ott a sarokban van a kuka. - mondtam és mutattam neki.
Felállt és odament, hogy kidobhassa azt, majd utána vissza ült oda, ahol előtte volt.
- Raven, haza kellene menned, késő van már. - érveltem, de ő csak megrázta a fejét és belekezdett a mondandójába: - Clarity, én olyan egyedül vagyok. Te is szoktál így érezni?
- Mindenki szokott így érezni. Azért jöttél el, hogy ezt megkérdezd? Nem akarok bunkó lenni, tényleg, de késő van már. Kérlek, menj haza. - kértem szépen.
- Te is csak elzavarsz. Semmi kedvesség. - mondta.
- Tessék?! Semmi kedvesség? Az nem elég, hogy beengedtelek ilyenkor? - kérdeztem. Őszintén megmondva, még mindig nem értettem, hogy mit akarhat ilyenkor és miért pont hozzám jött. Értem én, hogy barátkozni akar vagy hasonlók, de nem este tízkor jusson ez eszébe.
- Hát, ez nem feltétlenül kedvesség, csak szimplán figyelem. - mondta.
- Hát, azt hiszem, hogy én most megyek aludni, Raven. Ha annyira akarsz, akkor maradj, ott a kanapé. De reggel tűnj el. - mondtam. Igazából nem akartam megbántani, de túl bizalmas sem akartam lenni vele és bunkó se. Láttam rajta, hogy hulla részeg, azt gondoltam, lehet, hogy jobb is, ha itt marad és nem önt magába több szeszt.

Másnap reggel, mikor felkeltem, akkor meglepődve láttam, hogy Raven a konyhában volt és valami ételt készíthetett.
- Jó reggelt! - köszönt.
- Szia. - köszöntem én is furcsállva a helyzetet. - Elmondanád, hogy mit csinálsz még itt?
- Reggelit, neked. - közölte.
- Raven, megbeszéltük, hogy reggel elmész.
- Igen, rémlik valami, de sok minden kimaradt a tegnap estémből. Igazából nem tudom, hogy mi volt. - mondta.
- Az, hogy idejöttél részegen és megígérted, hogy reggel korán eltűnsz. Röviden ennyi. - közöltem a tényeket, majd kérdőn néztem rá.
- Igen-igen, de úgy döntöttem, hogy még maradok egy kicsit. - mondta, majd elkezdett mosolyogni.
- Na jó, én elmentem fürdeni. Mire visszajövök, addigra.....hagyjuk, nem fontos. - úgy döntöttem, hogy nem érdekel, mert úgy sem tudom kitenni, amíg magától nem akar elmenni.

Író szemszöge:

Hétfő délután volt, a város ugyanolyan nyüzsgős volt, mint általában. Raven és Ivan a belvárosban sétálgattak és cigiztek.
- Milyen volt a tegnapi buli? - kérdezte Raven.
- Dannys. - magyarázta meg Ivan.
- Nem volt baj, ugye? - érdeklődött.
- Hát, volt bent kettő rendőr, vagy is volt rendőr. Danny szerint nem azok voltak, de én régebben láttam őket egyenruhában, de azt hiszem, hogy már rég nem azok.
- Nagyszerű. Danny újabb fantasztikus tervének köszönhetően egy darabig meg kell húznunk magunkat. - mondta Raven.
- Igen, tudom. - értett egyet Ivan vele. - Mit csináltál tegnap este?
- Tequiláztam. - válaszolta.
- Igen, rémlik, hogy egy egész üveget elvittél a bárpultról, de azon kívül nem tudom, hogy hogyan töltötted az estéd további részét. - mondta Ivan, majd beleszívott a cigijébe.
- Elmentem hozzá. És ott aludtam. - közölte közömbös hangon Raven.
- Tehát, lefeküdtetek? - kérdezte Ivan és próbálta Raven arcából kideríteni a választ a kérdésére.
- Nem. Én a kanapén aludtam, tehát nem hinném. - érvelt Raven.
- És meg fog történni? - érdeklődött tovább Ivan.
- Nem hiszem. Clarity nem olyan, aki megcsalna bárkit. - mondta.
- És, ha szakítanának, akkor se? - kérdezte.
- Talán. - válaszolta Raven, majd meggyújtott egy újabb cigarettát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése